Olajtól a liofilizálásig – nyitott porták Zalában és Őrségben
Szeptember 26–27-én a Nyitott Porta Napok keretében az Őrségtől Hetésen és Muravidéken át Dél-Zaláig, valamint a szlovéniai Muravidékig nyitották meg kapuikat a helyi gazdaságok és műhelyek, lehetőséget teremtve a látogatóknak a vidéki élet, a helyi értékek és a porták mindennapjainak megismerésére.
A Zala és Őrség Zöld Szíve térség eseményein jól megfért egymás mellett a több százéves szövőszék, a hagyományos tökmagolajütés és a legmodernebb liofilizáló gép. A legfőbb vonzerőt azonban a kulisszák mögötti világ és a személyes találkozások varázsa jelentette. A hatalmas kiterjedésű, földrajzilag és néprajzilag is tagolt térség összefogásáról Kovács Tünde térségi szervezővel beszélgettünk. Elmondása szerint a portákat a közös múlt, a határmenti sáv és az aprófalvasság köti össze. Ezek a 10-300 fős települések az egykori Vasfüggöny miatt sokáig elzártak voltak; a határsávba csak külön engedéllyel, úgynevezett kis útlevéllel lehetett belépni. Éppen ez az elzártság segített megőrizni a hagyományos gazdálkodási formákat és néphagyományokat.
„Aki itt jár, nem érzi azt a különbséget, hogy most ő Zalában vagy épp az Őrségben barangol, mert hasonló a két, kanyargós utakkal átszelt, dombos tájegység. A Nyitott Porta köré épülő hálózat a történelmi Hetés szlovéniai részét, Bánutát is bekapcsolta a programba, átívelve ezzel az országhatárokon.” A szervező kitért arra is, hogy a térség nagyon jól felkészült az aktív turizmusra: a kis forgalmú utakon és a kiépített kerékpárutakon kiválóan lehet közlekedni, és egyre több helyen bérelhetők elektromos kerékpárok is. Kovács Tünde szerint a Nyitott Porta Napok egyik legnagyobb sikere az, hogy a látogatók bepillantást nyerhetnek a mindennapokban elzárt munkafolyamatokba, ami különösen a gyerekes családok számára jelent nagy vonzerőt.
A rendezvény a hálózatosodást is elősegítette: a szervezők összehozták a gazdákat, akik így megismerték egymást, szórólapokat cseréltek, és ma már egymást ajánlják a vendégeknek. Kovács Tünde hisz abban, hogy a termelői összefogás – kiegészülve a helyi piacokkal – hosszú távon megállíthatja az elvándorlást, és vonzó jövőképet kínálhat a vidéknek.
A nagyrákosi Németh Portán a látogatók a magyartarka tehenészettel és a sajtkészítéssel ismerkedhettek meg testközelből. Németh Ildikó elmondta, hogy hét éve döntöttek úgy testvéreivel, hogy hazatérnek, és továbbviszik a nagyszülői hagyományt. Jelenleg három család él a gazdaságból, ahol az építkezéstől a vízvezeték-szerelésen át a napi munkáig mindent maguk csinálnak, miközben 38-féle tejterméket állítanak elő. Náluk a vendégek kíséret nélkül is körbejárhatnak, és a gyerekek imádják, amikor egy hatszáz kilós állat megnyalogatja őket, vagy amikor a kismalacokat figyelhetik.
A tavalyi Nyitott Porta Napokon tapasztalt érdeklődés hatalmas feltöltődést jelentett számukra a nehéz hétköznapokban: „Óriási élménylöketet jelentett nekünk, megerősített abban, hogy érdemes csinálni” – fogalmazott Ildikó.
A Tök Jó Portán a vendégek egy működő gazdaságba csöppentek, ahol a hagyományos tökmagolajütés látványa fogadta őket. Szabó Gáborné Timi szerint a látogatók rendkívül programéhesek, és kifejezetten vágynak a személyes kapcsolatra. A legnagyobb rácsodálkozást mindig az váltja ki, amikor a préskosárba rakott pirított masszából nyomás hatására kicsurog a friss olaj. A portán tapasztalható baráti hangulatot jól mutatja, hogy a vásárlókkal sokszor szoros kapcsolat alakul ki: „Visszatelefonálnak, sokszor kapok karácsonyra, névnapomra, születésnapomra köszöntést, úgyhogy ez mind nagyon jó érzés” – tette hozzá Timi.
A hagyományok mellett a modern csúcstechnológia is helyet kapott a rendezvényen. A szattai Kredenc lelke portán Markó Sándor egy fekete mosógépre emlékeztető géppel, liofilizálással tartósítja a gyümölcsöket. A 24-36 órás folyamat során a gép -70, -100 fokos sokkoló fagyasztást végez, majd vákuum segítségével jégkristály formájában vonja ki a vizet, így a gyümölcsök megőrzik teljes vitamin- és tápanyagtartalmukat. Sándorék a technológiát továbbgondolva innovatív termékeket is készítenek, ilyen például a „Torokdoktor”, amely liofilizált gyümölcspor és akácméz egészséges keveréke.
Az Őrségi Őrangyal Mézeskalács portán a gasztronómia és a játékos programok találkoztak. Őr Ildikó elmondta, hogy a gyerekek nagyon élvezték a számukra elkülönített kis kakas és pulyka etetését, miközben a népi játékokat és a mézeskalács-díszítést is kipróbálhatták. Ildikó kiemelte a nyomtatott információs anyagok, térképek fontosságát, hiszen sok vendég ezek alapján fedezett fel új helyszíneket, hiába tájékozódtak korábban az interneten. A legnépszerűbb termékük idén is a klasszikus puszedli és a lekvárral töltött mézeskalács volt.
Bár egyetlen hétvége nem elég a hatalmas térség teljes bejárására, a régió sokszínűségét jól mutatja a többi, nyitva tartó porta gazdag kínálata is. A látogatók Magyarszombatfán, Tóth Betti fazekasműhelyében ismerkedhettek a kerámiakészítéssel, míg Lendvadedesen egy százéves szövőszéken mutatták be a szövés fortélyait. A hagyományőrzés szép példája a helyi kosárfonó, aki a nehézkes alapanyag-beszerzés miatt már saját fűzfaligetet gondoz, vagy a hetési szőttes készítője, aki idősebb mesterektől tanulta el a szakmát. A gasztronómiai élményeket erősítette a muravidéki Bánutában Hancsik József családi vendégasztala, a Tök Jó Portával egy faluban működő Kövirózsás porta, valamint a szécsiszigeti Kerka Víziamalom messze földön híres kalácsa. A nyitott porták hálózatát Harcz Endre különleges növényei és gyümölcsei, valamint az Őribrew sörfőzde helyi ízekre építő kézműves sörei is színesítették.
A Zala és Őrség Zöld Szíve térség nyitott portái a kora őszi hétvégén a sokszínűségük ellenére hasonló alapokra épül: a vidék megtartó ereje a minőségi munkában és a személyes kapcsolódásokban rejlik. Legyen szó több generációs tehenészetről, ősi mesterségekről vagy csúcstechnológiás tartósításról, az igazi érték az élő közösség, amely képes túllépni a települések és az országok határain.
Forrás: Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
