Hungarikummá nyilvánították a badacsonyi Kéknyelűt
A Badacsonyi borvidék megújulásában a borvidék szakemberei fontos szerepet szánnak a Kéknyelű fajtában rejlő lehetőségek kihasználásának, hiszen ez az fajta, ami csak nekünk van egyedül, nem csak az országban, de a világon is. Az ősi magyar szőlőfajta, a badacsonyi Kéknyelű immár hivatalosan is hungarikum lett.
A Kéknyelű a badacsonyi borvidék legismertebb tájfajtája, ősi magyar szőlőfajta, neve összeforrt a borvidék nevével. Különleges igényeket kielégítő, karakteres borát a megújuló borvidék szakemberei „zászlós” boruknak tekintik annak ellenére, hogy a termőterülete az ezredfordulóra kritikus szintre csökkent. A Bogyay Lajos által 1826-ban alapított, Badacsony-hegyi fajtagyűjteményben kiemelt jelentőségű, legfelső teraszon kapott helyet a Kéknyelű. A badacsonyi borvidék történelme során keveset termő, de kiváló minőséget adó fajtaként tartották mindig is számon.
Történelmi pillanatnak lehettek a közelmúltban tanúi a badacsonyi borászok és a magyar borkultúra szerelmesei. Az ősi magyar szőlőfajta, a badacsonyi Kéknyelű immár hivatalosan is hungarikum lett. Az évtizedek óta különleges státuszban kezelt szőlő mostantól nemcsak a helyiek büszkesége, hanem a nemzeti értéktár része is.
„A badacsonyi borászok, akikre talán sokan panaszkodnak, hogy mindegyik különálló kis államként intézi a saját ügyeit, a Kéknyelű ügyében összefogtak. Együtt lobbiztunk, és végül sikerrel jártunk” – mondta Navracsics Tibor. A közigazgatási és területfejlesztési miniszter, a térség országgyűlési képviselője hozzátette, ez a cím nemcsak rangot, hanem lehetőségeket is jelent: új lendületet adhat a térség gazdaságának, turizmusának és kreatív iparának. A „Kéknyelű” mint márkanév már most sokkal többet jelenthet egy üveg bornál.
A termesztésben lévő honos hazai fajták, mint a Kéknyelű – amely az egész világon csak a Balaton-felvidéken, elsősorban Badacsonyban maradt fenn – ékesen bizonyítják a hazai fajták egyedi, élményt adó, különleges minőségre alkalmas képességeit.
A Kéknyelű már puszta létével megidézi történelmünket, nemzeti és borvidéki örökségünknek, hagyományainknak szerves része, és a badacsonyi identitásunk meghatározó eleme.
A Kéknyelűt, a több ezer éves szőlőkultúrával rendelkező Badacsonyi borvidék legismertebb tájfajtáját, autochton fajtának tekinti a szakirodalom. Arra vonatkozóan, hogy az első Kéknyelű tőkét mikor telepítették el a borvidéken, nincs megbízható írásos emlék, de 1799-ben Kitaibel Pál botanikus-kémikus a Kéknyelűt Badacsony második leggyakrabban telepített fajtájaként írt le és a Bogyay Lajos által I826-ban alapított Badacsony hegyi fajtagyűjteményben is kiemelt jelentőségű, a legfelső teraszon kapott helyet a Kéknyelű.
Feltehetnénk a kérdést, hogy egy szőlőfajtának hány száz évet kell eltöltenie egy szőlőhegyen, hogy őshonosnak, hagyomány őrzőnek tekinthessük? Azonban sokkal lényegesebb tekintjük ennél, hogy egy szőlőfajta, melyik termőterületen tudja a fajtára jellemző maximumot adni. A Kéknyelű és a Badacsony egymásra találása, egy égben köttetett találkozás, hiszen ez a fajta vitathatatlanul a Badacsonyi borvidéken érezte, érzi magát a legjobban, itt tudja bora egyediségét, különlegességét legszebben megmutatni.
A Kéknyelűt a Badacsonyi borvidék történelme során keveset termő, de kiváló minőséget adó fajtaként tartották mindig is számon. A fajta a nevét a kékes-vöröses árnyalatú levélnyeléről kapta.
A badacsonyi Kéknyelű nemzetközi hírnevét a IXX. század második felének jeles badacsonyi birtokosai, elsősorban, Bogyay, Ramassetter, és Ranolder püspök teremtették meg. A filoxéravészt követő ültetvény felújításoknál a néhány nagybirtokot kivéve a Kéknyelű jelentősen visszaszorult, azonban az Esterházy hercegi birtokon és a Ramassetter birtokot tovább vivő Ibos gazdaságban sokat tettek a fajta fennmaradásáért, Európa számos országába szállítottak palackozott badacsonyi Kéknyelűt.
A Kéknyelű teljes kiszorulása a termelésből az 1980-as évekre tehető, amikor a Badacsonyi Állami Gazdasághoz csatolták a Kutató Intézetet, akik addig gondozták az egykori Ibos gazdaság Kéknyelű ültetvényét. Azonban az Állami Gazdasághoz került Kéknyelű törzsállományt kivágták és ezzel megsemmisült a telepítéshez szükséges oltóanyag. Az 1980-as évek első felére a Badacsony hegyen Nagy Károly szőlőjében volt mintegy ezer darab öreg Kéknyelű tőke, valamint Békássy Péter szőlőjében volt még a hegyen a fajtából.
A Badacsonyi borvidéken szerencsére volt még egy csaknem két hektár nagyságú Kéknyelű ültetvény, amelyet a nemesgulácsi Badacsony Tsz telepített a Gulács hegy déli oldalának aljába az 1970-s években. Később, a ’90-es években ezt az ültetvényt vette meg Szeremley Huba.
A rendszerváltást követően a magángazdálkodás újjászületése idején 1994-ben Békássy Péter újra telepített a Badacsony hegyen 0,3 hektár Kéknyelűt, majd Csanádi József, volt badacsonyi hegybíró, a Vinum Vulcanum Borrend nagymestere ültetett be 1,5 hektár Kéknyelűt a Gulács és a Tóti-hegy közötti Tégladombi dűlőben. Az önállóságát a rendszerváltozással visszanyerő Kutató Intézet 1996-ban telepített 1,1 hektárt a Békássy szőlőkből gyűjtött nemescsapok felhasználásával, egyúttal elindítva egy 15 éves Kéknyelű Kísérleti programot. Ezzel a Kéknyelű fajta megmenekült, és újra rendelkezésre áll – igaz korlátozott mértékben – a minőségi szaporító anyag is.
A Kéknyelű borok sikere igazolta a fajta megmentőit és egyre több elkötelezett híve lett újból a fajtának. A kéknyelű termőterülete napjainkra 45 hektárra nőtt, és megtalálható szinte minden badacsonyi borász kínálatában. Jól szemlélteti, milyen kitüntetett szőlőfajtája a borvidéknek, hogy csak a Kéknyelű virágzásnak van ünnepe, amelyet június elején tartanak. A Badacsonyi borvidék megújulásában a borvidék szakemberei fontos szerepet szánnak a Kéknyelű fajtában rejlő lehetőségek kihasználásának, hiszen ez az fajta, ami csak nekünk van egyedül, nem csak az országban, de a világon is.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu - Viniczai Sándor
