Új kapuk nyíltak az életforma-váltással

A Balaton-felvidék csendes falujában, Kékkúton családi álomból született meg a Levendula Porta. Egy gazdaság, ahol a többgenerációs tudás és a tudatos minőség iránti elköteleződés találkozik. Történetük túlmutat az egyszerű életforma-váltáson, azt példázza, hogy értékteremtő működéssel létrehozott termékek hogyan szólítják meg a vevőiket.

Keszthelyi Eníd és férje, Keszthelyi Tibor története egy régi álommal kezdődött. A pár mindig is tervezte, hogy a Balaton-felvidéken éljen. Ehhez adott nagy lökést a kékkúti családi örökség és Eníd édesapjának folyamatos biztatása. A költözésbe egy kétéves gyermekkel és egy újszülött babával vágtak bele, majd 2011-ben elültették az első ezer tő francia levendulát, mellé pedig különféle gyógynövényeket: citromfüvet, rozmaringot, rózsát. Akkor még nem tudták pontosan, hova vezet ez az út, de azt érezték, hogy elkezdődött valami egészen új.

– A következő évben már az első szörpök is elkészültek, igaz, még csak kis mennyiségben. A termékeket kivittük a káptalantóti Liliomkert Piacra. Ott tanultuk meg igazán, mit jelent értékesíteni. Gyorsan kiderült, hogy a „nem a ruha teszi az embert” szólás a termékeknél nem teljesen állja meg a helyét. Nagyon is számít, milyen üvegbe töltjük, milyen címkét teszünk rá, hogyan néz ki összességében. De ennél is fontosabb volt, hogy az emberek tudják, mit vesznek. A kóstoltatás közben kialakuló beszélgetésekből értettük meg, hogy valójában nemcsak terméket adunk el, hanem történetet is – ismertette Keszthelyi Eníd.

Egy évvel később újabb ezer tő levendulával bővítették az ültetvényt, és ezzel a lehetőségek is megsokszorozódtak. A levendulából már nemcsak szörp készült, hanem zselé, sőt levendulás kalács is.

A lepárlás során pedig illóolaj és levendula­víz is bekerült a kínálatba – egyre teljesebb lett a kép. A következő év tavaszán aztán teljesen új fejezet kezdődött az életükben: magyartarka üszők érkeztek a portára.

Kosaras reggelik, kiszállítással

Az ellések után Tibor úgy döntött, megpróbál sajtot készíteni. Az elején minden alkalom egy kísérlet volt – finom sajtok születtek, de sosem ugyanolyanok. Ez viszont nem elvette a kedvünket, hanem még inkább motiváltabbak lettek. Tibor sajtkészítő tanfolyamokra járt, más sajtkészítőkkel beszélgetett, műhelyeket látogatott, és rengeteget kísérletezett. Volt honnan indulnia, hiszen a családban korábban juhokat tartottak, és a tej feldolgozása sem volt ismeretlen a számára, de az igazi tudás sok munkával és kitartással jött. Idővel kialakultak a saját ízek.

– Néhány év piacozás után elköszöntünk a Liliomkerttől. Oktatni kezdtünk aranykalászos gazdaképzésen, ami lehetőséget adott arra, hogy ne rohanjunk, hanem kivárjuk, amíg a vásárlóink maguktól találnak meg minket.

Ekkor nyitottunk egy reggelizőteraszt a gazdaság udvarán. Saját alapanyagokból készített reggeliket kínáltunk: volt ordás batyu, „anya reggelije” és „apa reggelije”.

Egy ideig nagyon szerették ezeket a vendégek, jól is működött, aztán ahogy egyre több reggelizőhely nyílt a környéken, érezhetően csökkent a forgalom. Sok helyen megjelent ez a típusú szolgáltatás, de nem feltétlenül ugyanazzal az alapanyag-minőséggel vagy környezettel. A kínálat növekedésével évről évre kevesebb vendégünk lett, így 2025 nyarára úgy döntöttünk, már csak előzetes bejelentkezéssel nyitunk ki. Például anyák napján is van lehetőség az udvarunkban reggelizni – ismertette Keszthelyi Eníd.

Közben egy másik irány egyre erősödött portájukon: 2018-tól kosaras reggeliket kezdtek kiszállítani egy szálláshellyel együttműködve. Az utóbbi években erre helyezték a hangsúlyt, ugyanis rájöttek, hogy az előrendeléses rendszerhez sokkal jobban tudnak alkalmazkodni. Kiszámíthatóbb, tervezhetőbb, nem aprózódik szét az energia, és ami számukra különösen fontos: nincs pazarlás. Pontosan annyit készítenek, amennyire valóban szükség van.

Színes paletta

A Keszthelyi család felmenői mezőgazdasággal foglalkoztak, így a föld és az állattartás világa nem új keletű számukra, hanem örökség.

– A férjem édesapja agrármérnökként juhokkal, mangalicákkal, lovakkal dolgozott, az én édesapám pedig szarvasmarhatartással foglalkozott. Gyerekkoromban a ház körül természetes volt az állattartás. A nagyszüleim itt, Kékkúton gazdálkodtak, magyartarka teheneik voltak, mint amiket mi is tartunk. Sokszor eszembe jut, hogy ma is azokon a területeken kaszálunk és legeltetünk, ahol ők tették.

Magyartarka tejelő teheneik és azok szaporulata adják az állomány alapját. A tehenek A1A2 és A2A2 típusú tejet termelnek, amelynek A2 tejfehérjéje sokak számára könnyebben emészthető.

A tejből különféle termékeket készítenek: joghurtot, kefirt, tejfölt, vajat, ízesített sajtkrémeket, ordát, savókaramellt, valamint többféle sajtot, például trappistát és ementálit, kék sajtot, caciottát, brie-t és taleggiót, vagy éppen parenyicát, gomolyát, fetát. Minden évben vágóhídon vágatnak herélt növendék tinókat is, amelyek húsát frissen, illetve feldolgozva, például szalámiként értékesítik. Emellett szörpöket készítenek, ma már kisebb mennyiségben, mint az induláskor, és különféle ízesítésben: levendulásat, citromfüves-gyömbéreset, bazsalikomosat, citromból, rozmaringból és bodzából pedig almapektin felhasználásával zselék készülnek, például levendula- és rozmaringzselé, amelyek jól illenek joghurthoz, kalácshoz, pohárdesszertekhez vagy akár palacsintához is.

Mesélő Kóstoló

A Keszthelyi család munkáját szakmai elismerések is igazolják: több termékük viseli a Nemzeti Park-védjegyet, valamint a Nyitott Porta-minősítést is elnyerték. Emellett élményprogramokat is kínálnak. A gazdaságban a látogatóknak lehetőségük van részt venni a ’Cheese Yourself’, azaz Csináld Magad Sajt workshopokon, ahol a sajtkészítés minden fortélyát megtapasztalhatják. Nagyobb csoportok számára rendszeresen szerveznek sajtkészítő bemutatókat, iskolás osztályokat is fogadnak, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek a kézműves élelmiszerek világához. Legújabb programjuk, a Mesélő Kóstoló pedig az ízekhez kötődő történeteket eleveníti meg, így minden kóstolás egy különleges élménnyé válik a résztvevők számára.

Keszthelyi Eníd megosztotta, milyen tapasztalatokat szereztek az értékesítés terén, és hogyan alakították ki saját rendszerüket a vásárlók kiszolgálására.

– Az értékesítés során mindig arra törekszünk, hogy kiszámítható legyen, miközben minden termék friss és minőségi marad. Ettől az évtől a relio.hu rendszerét is használjuk, ahol a vevők előre leadhatják rendeléseiket, a rendszer összesíti az igényeket, és lehetőség van maximális rendelési mennyiséget is meghatározni.

A törzsvásárlóink hűségesek, és folyamatosan bővül a körük annak köszönhetően, hogy egyre többen keresik a kézműves, adalékmentes, helyi termékeket. Sokan a minőséget és a történetet értékelik, hajlandók többet fizetni, mások alkalmanként vásárolnak, de minden esetben fontos számunkra, hogy a termékek mögött a személyes jelenlétünk és a bizalom is érződjön.

A tulajdonosok jövőbeli céljai között kiemelt szerepet kap az értékesítési tevékenység tudatos fejlesztése. Arra törekednek, hogy előremutató, jól átgondolt stratégiát alakítsanak ki: ösztönözni szeretnék az előrendeléseket, és más termelőkkel közösen értékesíteni termékeiket, így még több vásárlóhoz juttatva el kínálatukat. Mindeközben a minőség megőrzése marad a legfontosabb számukra, ahogy mottójuk is hirdeti: „Kicsiknek maradni és minőséget adni.”

Forrás: Rostási Nikolett, Magyar Mezőgazdaság