Szakmai nap Bőszénfán a dombvidéki vízmegtartásért
Az egyre gyakoribb aszályok miatt felértékelődött a vízmegtartás szerepe. A Terra Organica Alapítvány bőszénfai szakmai napján a tájregeneráció, a talaj egészsége és a szemléletváltás került a középpontba. A rendezvény a helyi klímaalkalmazkodás és a vízgazdálkodás fontosságára hívta fel a figyelmet.
Az egyre gyakoribb aszályok miatt felértékelődött a vízmegtartás szerepe. A Terra Organica Alapítvány bőszénfai szakmai napján a tájregeneráció, a talaj egészsége és a szemléletváltás került a középpontba. A rendezvény a helyi klímaalkalmazkodás és a vízgazdálkodás fontosságára hívta fel a figyelmet.
A víz helyben tartása a jövő feladata
Közel 120 érdeklődő – gazdálkodók, kertészek, erdészek, kutatók, önkormányzati szakemberek, szakpolitikusok és döntéshozók – vett részt a Terra Organica Alapítvány által a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Bőszénfai Szarvasfarmján rendezett szakmai napon július 29-én. A rendezvény célja az volt, hogy közös gondolkodásra hívja mindazokat, akiknek szerepük lehet a táj regenerációjában és a vízmegtartás előmozdításában.
Az alapítvány küldetése a talajok regenerációja, a vízmegtartó képesség növelése, valamint az ember és a természet kapcsolatának újjáépítése. Ennek részeként indították el a Nem víznek való vidék YouTube-csatornát is, amely a vízgazdálkodás kérdéseit szeretné közelebb vinni a lakossághoz, miközben hidat épít a vízügyi és természetvédelmi szakma között. Emellett országszerte támogatják az úgynevezett Vízőrző közösségeket, és olyan együttműködéseket szerveznek civil szervezetekkel, önkormányzatokkal, kutatóintézetekkel és vállalatokkal, amelyek a helyi klímaalkalmazkodást szolgálják.
A szervezet jelenleg a Bőszénfai Szarvasfarm 1360 hektáros területén készít elő egy nagyszabású tájregenerációs mintaprojektet, amely hosszú távon a hazai dombvidéki vízmegtartás egyik mintaterületévé válhat.
A vízmegtartás nem csak vízügyi kérdés
A szakmai napot Gyuricza Csaba, a MATE rektora nyitotta meg, majd két panelbeszélgetés következett, amelyek a vízmegtartás szakmai és társadalmi feltételeit járták körül.
Az első panel résztvevői – Horváth Balázs vízügyekért felelős helyettes államtitkár, Sipos Katalin természetvédelemért felelős helyettes államtitkár, Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) műszaki főigazgató-helyettese és Nagy János, a MATE Bőszénfai Szarvasfarm igazgatója – egyetértettek abban, hogy Magyarország legnagyobb problémája nem csupán a csapadék hiánya, hanem az, hogy az a kevés lehulló víz is túl gyorsan elhagyja a tájat.
A korábbi évtizedek vízgazdálkodása elsősorban a víz mielőbbi elvezetésére épült. A klímaváltozás azonban teljesen új helyzetet teremtett: cél az, hogy a csapadék minél nagyobb része helyben maradjon, beszivárogjon a talajba, és ott hasznosuljon. A jövő feladata a lehulló csapadék minél nagyobb arányú helyben tartása, amelyhez a tájhasználat átgondolására és az ágazatok közötti szorosabb együttműködésre van szükség.
A beszélgetés külön érdekességét adta, hogy a szakpolitika képviselői is egyértelműen a természetalapú megoldások mellett tették le a voksukat. Horváth Balázs, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium vízügyekért felelős helyettes államtitkára hangsúlyozta, hogy a vízügyi igazgatásnak alkalmazkodnia kell a megváltozott klimatikus viszonyokhoz. A jövőben nagyobb hangsúlyt kell kapnia a vízgyűjtő-alapú tervezésnek, a természetes vízvisszatartó beavatkozásoknak, valamint annak, hogy a gazdálkodók, önkormányzatok és civil szervezetek már a tervezési folyamatokba is bekapcsolódjanak.
Forrás: Mravik Henriett, magyarmezogazdasag.hu
