Maradáshoz való jog: új irány a vidékfejlesztésben

Az AEIDL ELIF-webináriuma az Európai Bizottság „Right to Stay” kezdeményezését mutatta be, amely a népességfogyással és gazdasági lemaradással küzdő térségek megerősítését célozza. A szakértők szerint a helyben maradás kulcsa a szolgáltatások, a digitalizáció és a helyalapú fejlesztések erősítése.

A szakmai rendezvényen elhangzott, hogy az Európai Unió lakosságának csaknem egyharmada él olyan elmaradó régiókban, ahol a gazdasági lehetőségek hiánya miatt a lakosság – különösen a fiatalság – elvándorlásra kényszerül.

A viták középpontjában a fenntartható vidékfejlesztés fontossága állt, mint az egyetlen olyan eszköz, amely képes megtörni a vidéki térségek gazdasági és népesedési hanyatlásának ördögi körét. A felszólalók egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a valódi vidékfejlesztés alapját az olyan alapvető közszolgáltatások garantálása jelenti, mint az egészségügy, az oktatás, a minőségi lakhatás és a közösségi közlekedés. Külön kiemelték a vidéki nők helyzetét, akik kulcsszerepet játszanak a kistelepülések jövőjének alakításában, így a vidékfejlesztési stratégiáknak dedikáltan támogatniuk kell az ő helyben maradásukat és vállalkozóvá válásukat. A digitalizáció, a nagysebességű szélessávú internet és a digitális kompetenciafejlesztés szintén alapvető pillérként jelent meg, amely összeköti a vidéki gazdaságot az urbanizált központokkal.

A Demográfiai Változások Régiós Hálózata (DCRN) képviselői számos sikeres regionális példán keresztül mutatták be, hogyan lehet helyalapú, integrált területi stratégiákkal mozgósítani a vidéki térségekben rejlő gazdasági potenciált. A szakértők rámutattak, hogy a jövőbeli uniós szakpolitikáknak kötelező jelleggel tartalmazniuk kell egy úgynevezett „vidéki hatásvizsgálati” (rural proofing) mechanizmust, elkerülve a szektoriális döntések negatív területi következményeit. A résztvevők arra is figyelmeztettek, hogy a kisebb vidéki önkormányzatok adminisztratív kapacitásának megerősítése nélkül az uniós források nem fognak hatékonyan eljutni a leginkább rászoruló közösségekhez. Végezetül a beszámolók megerősítették, hogy a maradáshoz való jog csak akkor válhat valósággá, ha a Közös Agrárpolitika (KAP) és a kohéziós források összehangoltan, rugalmas és decentralizált módon támogatják a vidéki életminőség javítását.

Forrás: Galambos Petra, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.