Generációváltás egy lengyel mintagazdaságban

Generációváltásra készül egy 300 hektáros, génmegőrzéssel is foglalkozó lengyel családi gazdaság. A Danilewicz család példája jól mutatja, hogy a gazdaságátadás hosszú folyamat: a 18 éves Wojteknek önálló döntésekkel és felelősségvállalással kell bizonyítania, mielőtt átveheti a birtokot.

A család őszintén beszél a kihívásokról, és arról, hogy a 18 éves fiúnak bizonyítania kell, mielőtt átveszi a 300 hektár és a 200 marhát.

Wojtek Danilewicz évek óta besegít szüleinek a gépi munkákban és a mintegy 200 egyedből álló szarvasmarha-állomány körüli teendőkben. Bár a 18 éves fiatalember kiválóan ismeri a gazdaságot, szülei szerint a puszta segítség kevés. Mielőtt szóba kerülhetne a 300 hektár átadása, a fiúnak önálló döntéseket kell hoznia, és vállalnia kell azok következményeit – írja a wrp.pl.

300 hektár, 200 marha és négy traktor

Joanna és Radosław Danilewicz Nagy-Lengyelország vajdaságban, a Czarnków közelében fekvő Radolinekben vezetik gazdaságukat. Náluk található Lengyelország legnagyobb fehérhátú marhaállománya, amely génmegőrzési programban vesz részt: jelenleg 100 anyatehenet és ugyanennyi növendéket tartanak. A fehérhátú marha (białogrzbietych) egy ritka, őshonos lengyel szarvasmarhafajta, amelynek a legfőbb jellegzetessége a hátán végigfutó széles, fehér sáv, miközben az oldalai feketék vagy vörösek/barna színűek.

A 300 hektáros családi birtokból 100 hektárt tesz ki a szántóföld, míg 200 hektáron gyepgazdálkodást folytatnak.

A szántókon fűféléket, csillagfürtöt és bükkönyt termesztenek, a legelőkön és kaszálókon pedig szénát és szenázst készítenek az állatok téli takarmányozására. A gazdaság teljes gépparkkal, köztük négy traktorral rendelkezik.

A szülők erejük teljében vannak, de már tudatosan tervezik a jövőt. A Danilewicz házaspár 2005-ben vette át a birtokot. Amikor megismerkedtek, a férj még egy multinacionális vállalatnál dolgozott, a feleség pedig a társadalombiztosítónál. Bár a kezdet nem voltak könnyű, az idő igazolta a döntésüket. Két gyermeket neveltek fel: a 19 éves Zuzannát és a 18 éves Wojteket. A fiatalabb generáció beleszületett a munkába, és évek óta önállóan helyettesítik a szülőket, ha azok rövid szabadságra utaznak.

A fejlődés útja: 12,5 hektárról a nagygazdaságig

A gazdaság alapjait Radosław nagyapja, Szymon tette le 80 évvel ezelőtt, aki még vegyes profilban sertést, lovat és baromfit is tartott, de az idő próbáját végül csak a szarvasmarha állta ki.

„2005-ben mindössze 12,5 hektárt és 30 marhát vettem át a szüleimtől. Egy évvel később összeházasodtunk a feleségemmel, és azonnal nekiláttunk a bővítésnek. Volt egy átmeneti időszakunk, amikor 100 hektáron gazdálkodtunk 50 állattal és alkalmazottakkal. Ekkor jött el a generációk közötti harc ideje is. Édesapám nagyszerű ember volt: bár hatalmas vagyont nem hagyott ránk, de megtanított dolgozni, pontosnak lenni és szót érteni az emberekkel. Öt év közös munka után volt egy komolyabb vitánk, ahol tisztáztuk, hogy mostantól ez az én földem, az én embereim és az én állataim. Egy hét múlva kezet ráztunk, és onnantól kezdve vállvetve dolgoztunk tovább” – emlékszik vissza Radosław.

Wojtek gyermekkora óta a gépek bűvöletében él

Radosław szerint a fiúk a nagy és hangos gépek miatt jobban vonzódnak a gazdasághoz, amit fia, Wojtek is megerősít: „Nyolcévesen vezettem először traktort az udvaron, tizenegy évesen pedig már kint dolgoztam a szántóföldön: bálákat rendeztem sorba, hogy könnyebb legyen a beszállításuk. A gépi munka mindig is sokkal jobban érdekelt, mint az állatok.”

Wojtek tisztában van a mezőgazdaság összetettségével, de a napi feladatokat nem érzi tehernek.

„Jól érzem magam ebben a környezetben. Rengeteg a munka, de megvannak a maga szépségei és az anyagi előnyei is. Emellett itt csend és nyugalom van. Úgy alakítod a dolgokat, ahogy te akarod.”

A fiatalember hobbija az autószerelés és a versenyzés, a nyári szünet után kezdi az utolsó évét az autószerelő technikumban. A gazdaság területén már nyolc saját autója van, amelyek közül négyet teljesen egyedül újított fel.

Besegít a gulyában, de a technika közelebb áll hozzá

A szakma alapjait az apjától leste el, bár az együttműködésük nem mindig zökkenőmentes. Néha eltér a véleményük egy-egy munkafolyamat megoldásáról, de mint mondja, „mindig dűlőre jutnak, és ez így normális”.

Wojtek a marhák körüli munkákból is kiveszi a részét: segít az elléseknél, a borjak krotáliázásánál (füljelölésénél), a mérlegelésnél, valamint az állatok legelőre hajtásánál és a villanypásztorok ellenőrzésénél, javításánál.

„Jó lenne, ha apa a jövőben is mellettem állna tanácsadóként, de úgy érzem, idővel képes lennék egyedül is vezetni ezt a birtokot.

Nem az egészet egyszerre, hanem fokozatosan, lépésről lépésre. Különben túl nehéz lenne, mert ez a terület hatalmas. A legfontosabb az lenne, hogy a kezdeti időszakban a stratégiai döntéseket még közösen hozzuk meg” – mondja határozottan Wojtek.

Mikor jön el a tényleges átadás ideje?

„A fiamnak be kell kapcsolódnia a gazdaság döntési folyamataiba. Ha látom, hogy képes felelősséget vállalni a tetteiért, és felnőttként áll a feladatokhoz, akkor elkezdhetünk konkrétan gondolkodni a hivatalos átadáson. Egy hosszabb átmeneti időszakra mindenképpen szükség lesz” – jelöli ki a határokat az édesapa, Radosław.

A tulajdonos hozzátette, hogy az édesapjával megélt korábbi generációs feszültségek Wojtekkel még nem jelentkeztek. „Mindig azt mondom: ha a fiam bebizonyítja, hogy képes rá, én örömmel adom át a helyem. Boldogan veszem a sátorfámat és elutazom a Bahamákra… de előbb meg kell mutatnia, hogy nem teszi tönkre az eddigi munkánkat.”

A házaspár szerint az átadás legmegfelelőbb pillanata az, amikor a fiatal generáció már biztosan tudja, mit akar és kész elképzelésekkel, motiváltan áll a szülők elé.

A gyerekek szabadon dönthetnek

Zuzanna, a nővér most fejezte be a gimnáziumot, és bár levelező tagozaton elvégezte a mezőgazdasági iskolát is, egyelőre egy másik szakmában szeretne szerencsét próbálni

„Megadjuk neki a lehetőséget, nem akarunk semmit erőltetni. Idővel talán ő is visszatalál a mezőgazdasághoz, de a döntést neki kell meghoznia. A gyerekeinknek meg kell találniuk a leendő társaikat is, akikkel közösen döntenek majd a jövőjükről” – mondja az édesanya, Joanna.

A férj, Radosław egy intő példát is megosztott a családi tapasztalatokból: „A leendő házastársaknak is bizonyítaniuk kell. Ismerünk olyan esetet a környéken, ahol a fiú és az apa remekül kijöttek egymással, az apa átíratta a gazdaságot, most pedig nincs hol laknia, mert a beházasodott menyasszony kijelentette, hogy az öregre itt már nincs szükség.”

Joanna és Radosław nagyjából 10 év haladékot adnak a gyerekeknek a végleges elköteleződésre. Ezután látni akarják, hogy a családi birtok jó kezekben marad-e, vagy… ideje lesz értékesíteni a teljes gazdaságot.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság, wrp.pl