Méztől a szódáig – nyitott porták Kőszeghegyalján
Kőszeghegyalján ezen a hétvégén gazdaságok, pincék és műhelyek nyitották ki kapuikat. A Nyitott Porta Napok azt mutatta meg, mennyire sokféle történet fér el egyetlen térségben: méhek, kecskék, borok, szikvíz, helyi ételek és mindenekelőtt azok az emberek, akik mindezt nap mint nap létrehozzák.
A Nyitott Porta Napok kőszeghegyaljai állomásán Bagári Kingával, a térség szervezőjével beszélgetve hamar kiderült: az idei hétvége egyik fontos változása az volt, hogy Kőszeghegyalja önálló térségként jelent meg. Tavaly még a Vasfüggöny térség részeként kapcsolódtak a programhoz, idén viszont több helyi porta és új csatlakozó is bekapcsolódott.
– Nagy örömömre augusztusban sikerült megszerveznünk egy találkozót, ahol majdnem minden porta részt tudott venni – mondta Bagári Kinga. A közös alkalom arra is lehetőséget adott, hogy a régi és új szereplők megismerjék egymást, bemutassák termékeiket és programjaikat. Kinga szerint az együttműködés nem a Nyitott Porta Napokkal kezdődött: a helyiek korábban is hívták egymást rendezvényekre, bortúrákra, vásárokra. – Ha egy-egy porta nyitva van, meghívják a többieket is. Ez már eddig is jól működött.
Kőszegdoroszlón, az Alpokalja Farmon azt is látni lehetett, mit jelent, amikor a látogató nem csupán megkóstolja a kész terméket, hanem végigkövetheti az odáig vezető utat. A gyerekek kipróbálhatták a kecskefejést, megkóstolhatták a friss tejet, betekintést kaptak a sajtkészítésbe, közben lovaglás, állatsimogatás és traktoros kör is várta őket. Helyben előállított alapanyagokra épülő ételek készültek, a farm pedig a két nap alatt becslésük szerint mintegy kétszáz látogatót fogadott.
– Végig tudják nézni az elejétől a végéig a folyamatot – fogalmazott Győrvári Péter, a farm egyik tulajdonosa, párja, Buzás Tamara pedig arról beszélt, hogy a gazdaság jövőjét egy szociális farm kialakításában is látja, amelyben hátrányos helyzetű embereket vonnának be a termelésbe.
Kőszegen a Schrott Méhészetnél már második alkalommal nyílt ki a kapu, és Schrott Aliz szerint az idei rendezvény sikeresebb volt a tavalyinál: csak szombaton több mint száz vendéget fogadtak. A legnépszerűbb a méhészeti bemutató volt, de hétféle saját mézet is végig lehetett kóstolni, a gyerekek méhviaszgyertyát készítettek, a kirándulókat pedig mézes limonádé és vajas-mézes kalács várta. A környék egyik különlegessége, a gesztenyeméz különösen népszerűnek bizonyult.
– Fontosnak tartjuk, hogy a helyiek helyi terméket fogyasszanak – mondta Schrott Aliz. Úgy látja, a második évre a felkészülés és a marketing célzottabbá vált, a szakmai képzések pedig a tapasztaltabb résztvevőknek is adtak új ötleteket.
Gencsapátiban a Xoda üzem & shop másfajta helyi hagyományt mutatott meg. Kovács Gábor társtulajdonos szerint a szikvíz „kézműves termék”: munkás az előállítása, újratölthető palackban készül, és helyben jut el a fogyasztókhoz. A vendégek megnézhették a szikvízkészítést és az új töltőüzemet, szörpöt kóstolhattak, a gyerekeket pedig játékok várták. A bolt kínálatában más környékbeli termelők portékái is helyet kaptak.
Kovács Gábor tapasztalata szerint önmagában már kevés, ha egy porta csak kinyitja a kaput.
– Programot kell adni hozzá, nem elég az, hogy bejönnek, körbenéznek és továbbmennek – fogalmazott. A következő alkalmakra ezért a programkínálat és a nyitvatartás finomhangolását is fontosnak tartja.
Hasonló kérdést vetett fel Alasz Gábor is a Panoráma-kóstoló – Alasz Pincénél. A gyerekek szőlőt szedhettek, darálhattak és préselhettek, friss szőlőlevet ihattak, a meghirdetett workshopokra és borkóstolókra viszont a vártnál kevesebben jelentkeztek. Mint mondta, vendégeik mintegy kilencven százaléka olyan visszatérő látogató volt, aki egyébként is ismeri a pincét. Tapasztalata szerint a borászatoknál a délelőtti nyitás kevésbé működik, a vendégek inkább délután és este érkeznek.
Ezt Bagári Kinga is a következő év egyik tanulságának tartja. A családi, állatos programokra már délelőtt megindulnak a látogatók, míg a pincék más ritmusban működnek. – A borászok később nyitnának ki, de tovább tartanának nyitva – foglalta össze.
A térség többi helyszíne is más-más arcát mutatta a helyi gazdaságnak. A Debreceni Családi Gazdaságban a malacok és a húsáruk, a Porta MészÁsónál a sajtok, a kecskék és a dödölle vonzották a családokat. Balogunyomban a Harmónia Ökokert az ökológiai kertészkedést, Bozsokon a Malomporta a vidéki hagyományokat, Bucsuban a Biomalom Róza a gabonafeldolgozást mutatta meg. Cákon a Mándli Borház és a Stefanich Pincészet, Szombathelyen a Nefelejcs Desszertműhely, Velemben pedig a Stirling-villa kapcsolódott a hétvégéhez.
A portákat gyalogos és kerékpáros programok is összekötötték, ám a hétvége igazi ereje a nyitott kapuk mögötti találkozásokban volt. Abban, hogy a vendég nemcsak mézet, bort, sajtot vagy szódát kóstolt, hanem azt az embert is megismerhette, aki mögötte áll. Ha ebből később újabb látogatás vagy egy helyi termék tudatos választása lesz, a Nyitott Porta Napok valóban túlmutat egyetlen hétvégén.
Forrás: Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
