Francia jó gyakorlatok a fenntartható ökológiai állattartásra

2026. november 10.
KAP
Ökonómiai gondolkodás
Nemzetközi hír
Nemzetközi jó gyakorlat
Innovációt és Digitalizációt Támogató Egység

Az OrganicAdviceNetwork európai projekt keretében 2026. október 22–23. között a franciaországi Pays de la Loire régióban megrendezett szakmai tanulmányút a kérődző állattartásban alkalmazott ökológiai legeltetési rendszerek és a takarmány-önellátás gyakorlati megoldásainak bemutatására fókuszált. A nemzetközi program célja az volt, hogy a résztvevők első kézből ismerjék meg azokat a gazdálkodási módszereket, amelyek egyszerre szolgálják a környezeti fenntarthatóságot, az állatjólétet, valamint a gazdaságok adaptációs képességét.

A 2026. október 22–23. között a franciaországi Pays de la Loire régióban, az OrganicAdviceNetwork európai projekt keretében megrendezett és az Agrárközgazdasági Intézet Innovációt és Digitalizációt Támogató Egysége (ITE) által támogatott szakmai tanulmányúton 8 ország – Észtország, Svédország, Németország, Csehország, Belgium, Írország, Spanyolország és Magyarország – 11 szakértője vett részt.

A program célja az volt, hogy a részt vevő országok szakértői első kézből ismerhessék meg az ökológiai kérődző állattartásban alkalmazott innovatív legeltetési rendszereket, a takarmány-önellátás növelésének lehetőségeit, valamint a gazdálkodókat támogató tanácsadási és tudásmegosztási módszereket.

A tanulmányút első szakmai helyszíne a Thorigné d’Anjou-i kísérleti gazdaság volt, amely a régió agrárkamarájának kutatási és demonstrációs gazdaságaként működik. A gazdaságban folyó kísérletek kiemelt területe a legeltetés optimalizálása, a takarmány-önellátás és a talajegészség fokozása, valamint az állattartó rendszerek klímaváltozáshoz való alkalmazkodásának vizsgálata.

A gazdaság által kialakított termelési modell egyik legfontosabb jellemzője a 100 százalékos takarmány-önellátásra való törekvés. A 145 hektáros terület 75 százalékát állandó vagy ideiglenes gyepek foglalják el, míg a fennmaradó területeken elsősorban gabonaféléket és pillangósokat termesztenek. A cél nem a maximális termésszint elérése, hanem a stabil hozam, az alacsony költségszint és a klimatikus kockázatok mérséklése.

A fenntarthatóság szempontjából különösen figyelemreméltó, hogy a gazdaságban a takarmányozás szinte kizárólag legelőfűre és legeltetett takarmánynövényekre épül. A rendszer külső inputigénye minimális, a területeken nem használnak szintetikus műtrágyát, a talajtermékenység fenntartását kizárólag szerves trágyával, komposzttal és vetésforgóval biztosítják. A gazdaságban alkalmazott „no till” művelési gyakorlat pedig tovább csökkenti a talajbolygatást, javítja a talajszerkezetet és elősegíti a szénmegkötést.

A gazdaságban alkalmazott dinamikus rotációs legeltetési rendszer központi eleme a legelők kisebb parcellákra történő felosztása, valamint az állatok rendszeres mozgatása. A parcellák növényzetének magasságát és biomassza-termelését folyamatosan ellenőrzik, így a legeltetési parcellák váltása mindig a növényállomány aktuális fejlettségéhez igazítható. A módszer egyszerre segíti a gyepterületek regenerálódását, növeli a takarmányhasznosítás hatékonyságát, és csökkenti a túllegeltetés kockázatát.

A változatos növényösszetétel kulcsszerepet játszik a takarmánytermelés szárazságtűrésének fokozásában és a gazdaság klímaváltozással szembeni alkalmazkodóképességének növelésében. A lucerna, a cikória, a szudáni fű, valamint a különböző káposztafélék és pillangós növények jelenléte növeli a szárazságtűrést, és javítja a takarmány minőségét.

Kiemelendő, hogy a francia szakemberek az ökológiai állattartásban az állategészségügyet komplex rendszerszemléletben kezelik. A hangsúly elsősorban a megelőzésen van, nem pedig a kialakult betegségek gyógykezelésén, a megközelítés célja az állatjólét javítása, az állatgyógyászati készítmények felhasználásának csökkentése és a gazdaság hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása.

A tanulmányút második napján a résztvevők a Biau Chemin des Landes ökológiai tejtermelő gazdaságba látogattak el, ahol a legeltetésre alapozott tejtermelés és a növénytermesztés összekapcsolásának gyakorlati megoldásait tanulmányozhatták. A 123 hektáros gazdaságban a terület mintegy 75 százaléka gyep, a silókukorica területe pedig mindössze 5 hektár. A gazdaság egyik legfontosabb sajátossága a magas fokú önellátás. A tehenek takarmánya döntően legelőfűből, szénából, fűszilázsból és gabona-pillangós keverékekből áll, amelyeket szinte teljes egészében helyben termelnek meg.

A gazdaság tenyésztési filozófiája szintén a fenntarthatóságot szolgálja. A tejtermelés maximalizálása helyett a jó legelőképességre, a megfelelő szaporodásbiológiai mutatókra és a hosszú hasznos élettartamra helyezik a hangsúlyt. A gazdaság nagyon jól példázza a nyugat-franciaországi ökológiai tejtermelés egyik sikeres modelljét, amelyben viszonylag kis állatállománnyal, nagy gyepterületen, erősen legeltetésre alapozottan, saját takarmánybázison, állatjóléti szempontokat figyelembe vevő borjúnevelési és fejési rendszerrel történik a gazdálkodás, az értékesítés pedig részben közvetlenül, a gazdaságból történik.

A francia gyakorlatból egyértelműen megállapítható, hogy a fenntartható kérődzőtartás egyik kulcsa a takarmány-önellátás és a helyi erőforrásokra építő gazdálkodás. Az „all-grass”, vagyis a gyepalapú rendszerek ugyanis csökkentik a külső takarmányvásárlás szükségességét, mérséklik a termelési költségeket, és javítják a gazdaságok ellenálló képességét a kedvezőtlen piaci, valamint klimatikus hatásokkal szemben.

Összességében a Pays de la Loire régióban látott példák azt igazolták, hogy a legeltetésre alapozott, magas fokú takarmány-önellátást biztosító rendszerek egyszerre képesek javítani a talaj egészségét, csökkenteni a külső inputok felhasználását, mérsékelni a környezeti terhelést és erősíteni a gazdaságok alkalmazkodó képességét. Megállapítható, hogy egy ellenálló és adaptív állattartási rendszer alapja nem pusztán egyetlen technológiai elem, hanem egy komplex rendszer, amelyben a legeltetés, a talajgazdálkodás, a takarmánytermelés, az állategészségügy és a szaktanácsadás egymást erősítve működik. A jól szervezett legeltetés, a változatos növénytársulások, a preventív állategészségügyi szemlélet és az adatalapú döntéshozatal mind olyan elemek, amelyek a magyar kérődző ágazatok számára is fontos irányt mutathatnak a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és a fenntartható termelés megvalósítása tekintetében.

Forrás: Borovka Zsuzsa, Agárközgazdasági Intézet, Innovációt és Digitalizációt Támogató Egység