Szarvasgombától a csillagokig: élmények a somogyi Nyitott Porta Napokon

Somogyban a vidék nem egyszerűen helyszín, hanem élmény: egy kert, ahol ötvenféle paradicsom terem, egy pince, ahol a Balaton ízei palackba kerülnek, egy műhely, ahol gyapjúból madarak születnek, vagy éppen egy porta, ahol egy kutya szarvasgombát keres. 

A Nyitott Porta Napok somogyi programjain járva azt tapasztaltuk, hogy a nyitott kapuk mögött elsősorban emberek, történetek és jó találkozások várják a látogatókat.

Somogyegresen, az ERDŐKERT kapuján belépve hamar kiderült, hogy itt egyetlen programból is többféle élmény kerekedik. Vrancsik Tibor térségi szervező és szarvasgombász olyan világba engedett bepillantást, amelyet a legtöbben csak hírből ismerünk. Lilu, a keresőkutya, lelkesen kutatta a kertben elrejtett szarvasgombát, miközben gazdája arról mesélt, milyen különleges együttműködés szükséges ember és kutya között az erdei kereséshez. Az udvaron sétálva a permakultúra, a szarvasgombászat és a kézműves termékek rejtelmeibe is bepillantást nyerhettünk. Vrancsik Tibor hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a látogatók megismerjék a termékek mögött rejlő elkötelezettséget. „A Nyitott Porta Napok mozgalom lényege, hogy olyan tudatos vendégeket szólítsunk meg, akik kíváncsiak a gazdálkodás valóságára” – fogalmazott a szervező. „Amikor valaki feljön a dombok közé, és rácsodálkozik a természetközeli életmódra, az a mi legnagyobb sikerünk. Akik eljönnek hozzánk, nyitottak a beszélgetésre és arra, hogy megértsék, miként fonódik össze a hagyomány a fenntarthatósággal.”

A porta konyhájában közben házi tészta készült a Tészta Kuckó közreműködésével, a vendégek pedig szarvasgombás fogásokat is kóstolhattak.

A PaRiBa Méhészet mézei, a méhek életét bemutató látványkaptár és a gyertyamártás pedig egy egészen más oldalát mutatta meg a somogyi gazdálkodásnak. A látványkaptárnál Cziráki Balázs méhész segítségével közelről is bepillanthattunk a méhek mozgalmas világába, miközben a sok érdeklődőt vonzó gyertyamártásban magunk is kipróbálhattuk, hogyan lesz az egyszerű viaszlapból illatos, formás gyertya. Jó volt látni, hogy itt nemcsak a kész termékek kerülnek az asztalra, hanem a hozzájuk kapcsolódó tudás és a gazdálkodás mindennapjai is megmutatkoznak.

Nem messze innen, Lullán a LillaLulla Vendégház és Gasztroporta egészen más ritmusra hangolt. A Külső-Somogyi-dombság völgyében fekvő porta kertje maga is program: zöldségek, gyümölcsök, fűszernövények és több mint ötvenféle paradicsom között lehet sétálni. Lilla a kert terméseiből készít ételeket, amelyekhez saját kovászos pékáru társul, a vendégek pedig a kistermelői termékek között is válogathattak. A porta mögötti rét már önmagában is arra csábít, hogy az ember kicsit lelassítson. A nap egyik legkedvesebb pillanata, amikor a gasztronómiai élményhez este a csillagos ég is társult: a késő esti távcsöves bemutatón a Szaturnusz, a Vénusz, az Androméda-galaxis, a Tejút és számos csillagkép került közelebb a látogatókhoz. A rövid eső sem tudta elrontani az estét.

A somogyi vendégszeretet másik arcát mutatta a ságvári Krista Porta Falusi Vendégasztal és Vendégház, ahol Krista Zoltán és Kristáné Soós Melinda a hagyományos magyar ízeket állította a középpontba. Szörpök, savanyúságok, mustban eltett finomságok, zöldségkrémek, fekete fokhagyma és fokhagyma kerülhetett az asztalra, miközben a pajtatárlat a régi falusi élet világába kalauzolta a látogatókat.

Szintén Ságváron található a Máté és Sára tanya, ahol a Somogyi-dombság természetközeli hangulata találkozik a levendulával, a fügével és a fenyőtermesztéssel. A vendégek szörpöket, lekvárokat és szárított növényi termékeket ismerhettek meg – apró üvegekbe zárt somogyi ízeket.

Kapolyon a Szeretet Mézes műhelyében Uszkay Gabriella mézeskalácsai bizonyították, hogy a hagyományos kézművességnek ma is van helye. A díszített mézeskalácsokon a tradicionális minták és a modernebb formák találkoznak, a műhely pedig nemcsak termékeket, hanem egy alkotótevékenység örömét is megmutatja.

Törökkoppányban a Madár Műhely egészen különleges kézműves világgal várta az érdeklődőket: báránybundából és gyapjúból készülő nemezmadarakkal, állatfigurákkal és ajándéktárgyakkal. A látogatók maguk is kipróbálhatták a nemezelést, és a somogyi hangulatot egy helyi népi sportjáték, a Paprikázás is színesítette.

A JóKisKertben, Som-Daránypusztán a természetesség és a kert szeretete került előtérbe. A birtok különlegessége a homoktövis, amelyből velő, ivólé és lekvár készül, de a gyümölcsfák, a zöldségek, a tökök és a víztározó körül kialakuló gazdag élővilág is azt mutatja, hogy itt a kert valóban életforma.

Ádándon a Búzavirág Állatbarát Porta és Sajtműhely a felelős állattartás és a helyben előállított élelmiszer kapcsolatát mutatta meg. A Kárpáti borzderes szarvasmarhák tejéből görög joghurt, kefir, friss és érlelt sajtok, camembert, mozzarella és parenyica készül, miközben a gazdaságban a legeltetés és az állatok természetes igényei kapnak fontos szerepet.

Kőröshegyen a Gelencsér Pince Frutti di Mutti teraszán a Balaton és Somogy találkozott a poharakban. A családi vállalkozás helyben termelt alapanyagokból készít szőlőlevet, szörpöket és lekvárokat, emellett borokkal és pálinkával is megismertette vendégeit. „Helyi terméket állítunk elő, helyben termelt alapanyagból! Somogyból, a Balatonról nem csak Somogyiaknak” – vallja Gelencsér György. A Kőröshegyi „Traubi”, a Fruttispicc és a Frutti szóda pedig azt mutatja, hogyan lehet a régi balatoni ízeket új formában továbbvinni. A helyszínen Kovács Péter kovácsmester munkájába is bepillanthattak az érdeklődők, aki a környékbeli erdőkből származó fával is dolgozik: „A hátrány előny is, mert a helyi fából lesz.”

A térség programjait kiegészítette a Völgyhid Konyha és Rét, ahol a természetközeli környezethez igényes gasztronómia társul. A Kőröshegyi Völgyhíd lábánál működő hely balatoni borokkal és helyi termelői alapanyagokkal kapcsolódott a Nyitott Porta világához.

Tíz helyszín, tíz különböző történet – mégis ugyanaz az érzés: jó volt megérkezni. A somogyi Nyitott Porta Napok megmutatta, hogy a vidék élménye nem feltétlenül egy nagy rendezvényben rejlik. Sokkal inkább abban a meghitt viszonyban, amikor egy gazda megmutatja a kertjét, egy kézműves a műhelyét, egy borász a pincéjét, egy szarvasgombász pedig a kutyáját, és közben beszélgetés indul. A látogatóból vendég lesz, a porta pedig egy időre közös tér.

Forrás: Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.