Sánta Farm

A bivalytenyésztés egyszerre őrzi a Kárpát-medence régi gazdálkodási hagyományait és kínál korszerű, minőségi élelmiszer-előállítási lehetőséget. A vésztői Sánta Farm példája megmutatja, hogyan épülhet újra ez a hagyomány egy családi gazdaság mindennapjaiban.

A bivaly egyik legősibb háziállatunk. Amellett, hogy a Kárpát-medencében főleg az avar korban terjedt el, előfordulásának nyomai vannak sokkal korábbi időkből is.  Kiváló igavonó – s emellett tápláló tejet adó – képessége megtartotta állatunkat a XX. sz. első feléig, míg a gépek végleg ki nem szorították. A pusztulásnak indult hazai bivalyállomány az ezredforduló előtti évtizedekre már csak két kisebb gulyára korlátozódott. Az egyik Kápolna-pusztán, a Kis-Balaton mellékén élt – valószínűleg az egykori észak-somogyi uradalmak állományainak maradványaként – a másik, kisparaszti gazdaságokból összegyűjtve a Hortobágyi Nemzeti Parkban. 1999-ben létrehozták a Magyar Bivalytenyésztők Egyesületét, amely kezdetben 10 taggal működött. Az Egyesületnek ma 72 tagja van és 60 tenyészet fölött tartja fönn ellenőrző, tenyésztést segítő tevékenységét. Örömteli tény, hogy az állami intézmények állományai mellett kialakultak jelentős önkormányzati és magántenyészetek is. Sok családi gazdálkodás látott ismét fantáziát a bivalytenyésztésben, a fajta megóvásában. Sőt feldolgozásával kuriózum jelent meg ismét a magyar élelmiszerpiacon.

2015-ben őstermelőkén hozták létre a SÁNTA-FARM-ot Békés vármegyében Vésztőn, azzal a céllal, hogy minőségi élelmiszer kerüljön a családjuk asztalára. Mert az emberi szervezet építő kövei az, amit megeszünk. Az egészséges jóléthez pedig elengedhetetlen feltétel a minőségi élelmiszer. Ebből adódik, hogy a bivalyok számára a szükséges szálas tömegtakarmányt a családi gazdaság termeli meg vegyszer és műtrágya mentesen. 2025-tőll kezdve foglalkoznak bivalytenyésztéssel is, immár 11 éve, 2016 óta tagjai a Magyar Bivalytenyésztők Országos Egyesületének. Első alkalommal 2 db nőivarú bivaly érkezett, azóta folyamatosan növekedett az állományuk, ami mára már elérte a 30 db. Sok kihívással kellett szembenézni az elmúlt 11 év alatt, de mindig bizakodók voltak a rengeteg lemondás ellenére is. A bivalytenyésztésben az év 365 napján kell jelen lenni, ha esik, ha fúj, ha süt a nap, mert a bivaly szájába sokat kell dolgozni. Mára már eljutott a gazdaság odáig, hogy a bivalyok mellett őshonos mangalicákkal is foglalkoznak. Nem csak tenyésztik őket, de fel is dolgozzák a felesleget, ezzel adva jövedelmet a gazdaság számára.

A jövőbeli terveik egyike, hogy minél több magyar család asztalára kerüljön egészséges jó minőségű bivalyhús feldolgozott termékként, mint például a szalámi. A bivalyhúsa ízletes, vörösebb színű, rostosabb, mint a marhahús, továbbá vasban, foszforban és vitaminokban is gazdagabb. Koleszterinszegényebb, mint a marha- vagy sertéshús, megfelel a modern táplálkozástudomány szabályainak is. 

Ahhoz, hogy az ember, amit eltervez és megtudja valósítani ahhoz az kell, hogy a szorgalmas parasztember életében nincs olyan szó, hogy majd. Ültetni most kell, kapálni most kell, a gyümölcsöt a fáról leszedni most kell, az élet igazi valóságát megélni most kell.

Forrás: Brlázs Róbert,Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.