Lemaradásban a magyar zöldségfogyasztás
A magyarok étkezési szokásai lassan közelítenek a nyugati trendekhez, de az élelmiszer-választást még mindig az árérzékenység határozza meg. Bár a sertéshúst egyre inkább a baromfi váltja fel, a zöldség- és gyümölcsfogyasztás terén jelentős a lemaradásunk a nyugat-európai országokhoz képest.
Bár a hazai asztalokon továbbra is a hús játssza a főszerepet, a korábban egyeduralkodó sertéshúst mindinkább felváltja a baromfi. Ez a változás részben a formálódó egészségtudatosságnak köszönhető – a lakosság ugyanis úgy véli, hogy a baromfi egészségesebb, ami természetesen vitatott állítás. Mindemellett a baromfi terjedése világjelenség: a kedvezőbb áraknak és a könnyebb elkészíthetőségnek is köszönhető.
Miközben az Európai Unió (EU) több tagállamában, például Németországban, Hollandiában vagy Dániában egészségügyi és környezetvédelmi megfontolásokból egyre többen csökkentik a húsfogyasztásukat, a magyar piacon a tudatosan kevesebb húst fogyasztók tábora egyelőre továbbra is szűk réteget képvisel. A legnagyobb elmaradás a friss élelmiszerek fogyasztásában mutatkozik meg. Az Eurostat és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint míg az uniós állampolgárok mintegy hatvan százaléka fogyaszt naponta friss zöldséget és gyümölcsöt, addig a magyar felnőttek körében ez az arány nem éri el a negyven százalékot. Ebben komoly szerepet játszik az elmúlt években tapasztalt rendkívüli élelmiszer-infláció, amelynek következtében sok háztartás kényszerült arra, hogy a megdrágult friss áruk helyett az olcsóbb, laktatóbb élelmiszereket válassza. Bár a fehérjedús és cukormentes termékek iránti kereslet Magyarországon is növekszik, az OECD elemzései arra figyelmeztetnek, hogy a kedvezőtlen táplálkozási szokások továbbra is jelentős kockázatot jelentenek a krónikus betegségek kialakulásában.
Minőségi átrendeződés az alapélelmiszereknél
Az alapélelmiszerek piacán ugyanakkor egyértelmű minőségi átrendeződés látható. Manapság a korábbiakhoz képest mennyiségileg lényegesen kevesebb kenyeret fogyasztunk, a vásárlók, vagy legalábbis egy szűkebb rétegük, egyre inkább a teljes kiőrlésű, kovászos és kézműves pékárukat, valamint az ősi gabonafajtákból készült termékeket keresik. A tejtermékek esetében szintén a magasabb hozzáadott értékű árucikkek, például a görög joghurtok, a fehérjedús készítmények és az érlelt sajtok hódítanak teret. Ezzel párhuzamosan a növényi alapú italok piaca is folyamatosan bővül, jóllehet ezek hazánkban még leginkább csak kiegészítik a hagyományos tejfogyasztást. Fontos leszögezni, hogy ezek a trendek nem érintik a magyar társadalom egészét. A minőség igénye továbbra is a tehetősebb, illetve tudatosabb népesség sajátja.
Árérzékenység és helyi termékek
A többség esetében a fogyasztói döntéseket jelenleg minden korábbinál erősebben befolyásolják az árak. Az elmúlt évek jelentős drágulása miatt a vásárlók tudatosan keresik az akciókat, a saját márkás termékeket, valamint a fagyasztott és tartósított élelmiszereket. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor egy érdekes kettősség is kirajzolódik, hiszen a fizetőképesebb, főként nagyvárosi réteg egyre inkább felértékeli a helyi termelőktől és a rövid ellátási láncokból származó kézműves árukat. A nyugat-európai fogyasztókkal ellentétben azonban a magyarok többsége a szűkös anyagi mozgástér miatt az állatjóléti és fenntarthatósági szempontokat kénytelen háttérbe szorítani a vásárlás során. Az elemzők – köztük a cikket jegyző Braunmüller Lajos – várakozásai szerint a hazai étkezési szokások a jövőben tovább közelítenek majd a nyugati mintákhoz, ám ez a folyamat lassú mederben zajlik majd. A minőségi, egészségesebb és nyomon követhető eredetű élelmiszerek szerepe fokozatosan felértékelődik, ami az agrárágazat számára is új fejlődési irányokat jelöl ki. Mindazonáltal amíg a hazai jövedelmi viszonyok nem közelítik meg a nyugat-európai szintet, a magyar élelmiszerpiacot és a lakossági táplálkozást továbbra is az árérzékenység fogja leginkább meghatározni.
Forrás: Braunmüller Lajos, agrarszektor.hu
